ŐSZI GYEPÁPOLÁS

 

 ŐSZI GYEPÁPOLÁS

Ha jövő tavasszal is szép üde zöld gyepet szeretne, most ősszel se hanyagoljuk el mondván úgyis jön a tél. Tél előtt a gyepnek is szüksége van a jó kondícióra, hogy nagyobb károsodás nélkül vészelhesse át a kemény fagyokat, esetleg a hosszú hófödte napokat.

Nagyon fontos, hogy ősszel ne hagyjuk hosszúra  a füvünket. Időjárástól függően általában Október végén, november elején szükséges egy utolsó fűnyírás. Ha rövidre nyírtuk füvünket meg is szellőztethetjük. Ez a művelet nagyon hasznos, mert eltávolítja a nyári fűnyírásokkor keletkezett elhalt fűszálakból álló  réteget és szabad utat készít elő  a téli csapadék gyökerekhez jutásához. Ilyenkor ősszel ne szellőztessünk mélyen. Ha fokozni szeretnénk a szellőztetés jótékony hatását  szórjunk ki magas Kálium tartalmú műtrágyát. Legjobb a speciálisan őszi kondicionáláshoz kifejlesztett gyeptrágya mint pl. Scotts  őszi-téli gyepkondicionáló  trágyája.

Ha szellőztetés után úgy látjuk  gyepünk felújításra szorul szórjunk a  kopott részekre fűmagot. A nagyobb foltoknál a fűmagot keverjük gyeptrágyával és termőfölddel és ezt terítsük el vékony rétegben , majd tömörítsük hengerrel, vagy egyéb eszközzel. Ebben az esetben azonban ne várjunk október végéig, hogy a kikelő fű még a fagyok előtt megerősödhessen.

Fontos őszi tennivaló ezenkívül még a lehullott levelek  rendszeres eltávolítása a gyepfelületekről, mivel a hosszabb ideig gyepen hagyott levelek alatt a fű kipusztul.

Forrás:netgarden.hu

Málna termesztése, gondozása

Málna termesztése, gondozása

112819_bigger

 

Önbeporzó, gyökérsarjakkal szaporodó, bogyós félcserje. Nagyon sok fajtája van. Választhatunk a korai, középérésű, kései, kétszer vagy folyamatosan termők közül.

A vadon termő növények jellegéből sokat megőrzött. Eredeti élőhelyén a cserjeszinthez tartozik. Kedveli a világos félárnyékot, szélvédett tenyész helyet, az állandó talajtakarást és a gyengén savas kémhatású, nedves, laza talajt.

Sövényként a kerítés mellé is ültethető, de nevelhetjük rács mellett is. Két stabil kerítésoszlop közé húzzunk ki két szál drótot, melyet a hosszú hajtásaikkal befuthatnak. Így a kötözést is megspóroljuk.

Ültetési időszak az ősz, szeptember október és a kora tavasz. A tőtávolság 40-60 cm legyen és a sorok egymástól 1,20-1,60 cm – távolságra legyenek egymástól. A megsérült gyökereket kicsit vágjuk vissza, és sekélyen ültessük a növényeket az előzőleg komposzttal feljavított ültető gödrökbe. Tavasszal a fiatal hajtásokat 4-5 szemre metsszük vissza. Terítsük szét a talajtakaró anyagot, mely szerves tartozéka a málnásunknak. A gyengén savas állapotot tűlevélkomposzttal tudjuk létrehozni. De használhatunk szalma, gyaluforgács, hullott lomb fekete nadálytőlevelet és kéregmulcsot is.

Kifejezetten jó hatású a málna alá vetett zöldtrágya, mely maradhat mulcs gyanánt.  Zöldtrágyának pillangósokat válasszunk, melyek a gümőkben megkötött nitrogénnel kedvezően hatnak a málnára.

A málna metszése:

Nyári metszés:

A málnát tulajdonképpen két alkalommal kell metszeni. Az első a málna ritkító metszése, a másik a termővesszők visszametszése. A ritkító metszést nyáron, közvetlenül a szüret után végezzük. A szüret végére a málnasorok tömöttekké válnak, s többnyire hosszú ideje nem részesültek növényvédelemben sem. A ritkító metszést a feladatukat teljesítő, letermett termővesszők eltávolításával kell kezdeni. Ezeket a talaj felszínén metsszük el. Ezután következik a zöld sarjak ritkítása. A tapasztalatok alapján négyzetméterenként
kb. 5–6 termővesszőt hagyjunk meg. A felesleges zöld sarjak közül először a sérült, beteg és a gyengén fejlett, vékony sarjakat ritkítsuk ki. A termővesszők eltávolításánál ügyeljünk arra, hogy a kívánatosnál több termővesszőt ne hagyjunk meg, mert az ültetvényünk elsűrűsödik. A több termővesszőn sem fog arányosan több termőhajtás kifejlődni. A letermett vesszők eltávolítása és a sarjak ritkítása után a nyesedéket égessük el, mert kisebb-nagyobb mértékben bizonyosan fertőzöttek. A sarjak  ritkításánál még figyelembe kell vennünk azt, hogy az idősebb málnaültetvények (a kb. 5–6 évesek, s idősebbek) gyakran leromlanak. Ez az egészségügyi okokon túl annak a következménye, hogy gyökérzetük elöregszik, s már nem képesek a termővesszők és a tősarjak víz- és tápanyagellátásáról gondoskodni. Ezért fontos, hogy az ültetvény 4–5. évétől a ritkításkor mindig részesítsük előnyben a gyökérsarjakat a tősarjakkal szemben. A gyökérsarjakon új, önálló gyökérzet fejlődik, ezért életképesebbek. A letermett vesszők alapi rügyeiből fejlődő tősarjak csak képződési helyük és a talajfelszín között, korlátozott területen képezhetnek gyér új gyökérzetet. A málna ritkító metszését a sarjak karóhoz kötése, az ikerhuzalos támrendszer alkalmazása esetén azok huzal közé igazítása kövesse. Ez nagyban megkönnyíti a szüret utáni növényvédelmet és a talajmunkákat.

Téli metszés:

 

A fiatal vesszők nyáron erőteljesen hajtanak, következő évben gyümölcsöt hoznak, majd el is pusztulnak. Ezért a letermett vesszőket közvetlen a talaj felett le kell metszeni.

Ezzel egyidőben vágjuk ki a gyenge fiatal hajtásokat is. Csak az erőteljeseket hagyjuk meg. A levágott gallyat és hajtást csak akkor szabad a komposztra tenni, ha biztosak vagyunk benne, hogy egészségesek.
A kifejlett növények 5-7 új erős hajtást hoznak, ám egy tövön elegendő csak 2-3-at hagyni.  A kétszer termő fajtáknál tavasszal metsszük ki az összes letermett vesszőt, majd június közepén utómetszéskor távolítsuk el a gyenge sarjakat. A másodéves vesszők teremnek. A vesszők élettartama két év, ezután – az érés és a szüret befejeztével – közvetlen a talajszintnél ki kell vágni őket. A kiálló csonkok könnyen fertőződnek.

A málna télvégi metszése viszonylag egyszerű, bár ezt a munkát érdemesebb még az
előző év augusztusában elvégezni.

Ha sövényművelésű a málna, úgy méterenként általában 8–10, míg a jó erőben lévő ültetvényben 12 db termősarjat lehet meghagyni. A meghagyható sarjak száma függ a fajtától, fejlettségüktől, egészségi állapotuktól stb. A kiválogatott sarjak lehetőleg a következő tulajdonságokkal rendelkezzenek: jól beérett, egészséges, kártevőktől és kórokozóktól mentes, vastagságuk legalább 1 cm, hosszúságuk pedig 1,5 m legyen. A felesleges és a letermett − elszáradt −sarjakat tőből kell eltávolítani. A metszés során ügyeljünk arra, hogy a málnasor szélessége ne legyen több 40–45 cm-nél.

 

A meghagyott sarjak végét vissza kell metszeni 1,5–1,7 m−re, illetve a támberendezés legfelső huzalja felett 15− 20 cm−re. A visszametszés azért szükséges, mert egyrészt a csúcsi részek rügyei fejletlenek, másrészt pedig, hogy kezelhető legyen a növény. A meghagyott vesszőket a huzalok közé kell igazítani, majd a felső huzalhoz rögzítjük őket.

Bokor vagy karós művelésnél − az előzőekhez képest − nincs lényeges eltérés, egy négyzetméterre számolva a 8–10 termősarjat kell meghagyni.

A málna talajigénye:

Tápanyagban gazdag talajt igényel, nedves, de nem pangó vizes  humuszos vagy agyagtalajt. A málna jól fejlődik a csapadékban gazdag terülteken. Laza homoktalajba sok tőzeget, istállótrágyát, zöldtrágyát dolgozzunk be.

Ültethetünk alá bokorbabot, alacsony termetű zöldborsót is, melyeknek lombját talajtakaróként az ágyáson hagyhatunk. De jó hatással van a málnára az alá ültetett körömvirág is.

A málna betegsége:

A málna betegsége a didimellás vesszőfoltosság. Felismerhető, hogy kezdetben előbb szürke majd később ibolyásbarna színű foltok jelennek meg, majd felrepedezik a kérek és elhalnak a hajtások. A megbetegedett részeket lehetőleg azonnal vágjuk ki, és semmisítsük meg. Megelőzésként használjunk talajtakarást, zsurlófőzettel permetezzük. A tél végi lemosópermetezéskor a málnát se hagyjuk ki. Különösen akkor válik fogékonnyá a betegségre, mikor tavasszal a talaj erősen felmelegszik. Ezt megelőzhetjük, ha takarjuk a talaját, majd árnyékolásra beültetjük a feljebb felsorolt növényekkel.

A málnásunkat ne ássuk és kapáljuk, mert sekélyen gyökeresedik, így megsértenénk a gyökérzetet.

Betakarításkor szedjünk pár szép egészséges levelet is, melyet megszárítva teaként fogyaszthatunk.

Környezeti igényei:

A kiegyenlített klímájú vidékek növénye. Nem szereti, sőt kimondottan szenved a hőségtől. Forró, aszályos időszakban a gyümölcsök „rásülnek” a vacokkúpra, ezért azokat nehéz leválasztani. Fényigénye nagy, nem tűri az árnyékolást. Gyümölcseink között egyike a legcsapadékigényesebb fajoknak. A mennyiség mellett a csapadék megoszlása is fontos szerepet játszik – ezt öntözésekor vegyük figyelembe. Ha a virágzás második felétől a szüret befejeztéig tartó időszak aszályos, terméshozamuk jelentősen csökkenhet még akkor is, ha egyébként az évi csapadék mennyisége elegendő. Legjobban a mélyebb termőrétegű, szerves anyagokban gazdag, levegős, savanyú talajokat kedveli. Különösen nem szereti a tömött, levegőtlen, magas mésztartalmú földet. Vegetációs időben még rövid ideig sem tűri a vízborítást, tehát ahol a csapadékvíz gyakran összegyűlik, oda ne telepítsünk málnát.

Didimellás vesszőfoltosság

Ez a málnások egyik legveszedelmesebb betegsége, melyet a Didymella applanata nevű gomba okoz. A parazita a leveleket, levélnyelet, a hajtásokat, a terméskocsányt és a termést is megtámadja. A hajtásokon június végén, júliusban a rügyek körül vagy a rügyek alatt elmosódott szélű, kezdetben liláspiros, később barnás, nagy kiterjedésű foltok keletkeznek.
A foltok gyakran körül is ölelik a hajtást. A fertőzött szövetek elhalnak. A következő év tavaszán az elhalt kéreg feletti bőrszövet elválik, fellazul (levegő kerül alá), így ezüstszínű lesz, a kéreg pedig hossz- és keresztirányban felrepedezik, majd elválik a fás résztől. Az erősen fertőzött vesszők rosszul telelnek, elfagynak, tavasszal nem hajtanak ki. A beteg vesszőkön gyenge minőségű termés fejlődik. A levelek sárgulnak és a leveleken barna foltokat okoz a kór. A foltok gyorsan növekszenek, a fertőzött helyek később elhalnak, kitöredeznek. A fertőzés jelentősen hozzájárul a málnavesszők pusztulásához, az ültetvények gyors leromlásához. A kórokozó a fertőzött vesszőkön telel át, s tavasszal ún. aszkospóráival fertőz. Ezek kiszóródása elhúzódó, a csapadék és a páratartalom befolyásolja. A fertőzés a sebzéseken át, de az ép bőrszöveten keresztül is megtörténhet; sűrű, buja, párás mikroklímájú ültetvényben a legerősebb.
A védekezésnél nagyon fontos, hogy a letermett és fertőzött málnasarjakat tőből távolítsuk el. A meghagyott sarjakat a sorban egyenletes távolságra igazítsuk úgy, hogy elegendő napfényt kapjanak. Nagyon fontos a talajerő fenntartása és a gyomtalanítás, valamint a megfelelő tőtávolság.

forrás: www.gazigazito.hu

Szüret idején

Szüret idején

A szüret ünnep. Az ültetés, kapálás, metszés és oltás hosszú és fáradalmas hónapjai után a szürettel elkezdődik a borkészítés ideje.

Hazánk szőlészeti és borászati hagyományai hosszú évszázadokra nyúlnak vissza. A szőlő és bor szeretete áthatja kultúránkat, irodalmunkat, mezőgazdaságunkat. A szüret szó eredetileg a szőlő borrá alakításának részfolyamatára, a szűrésre utal, de mai jelentése kiterjedt a többi gyümölcs betakarításának elnevezésére is.

 

A vidéki élet legnagyobb ünnepei közé tartozik a szüret A vidéki élet legnagyobb ünnepei közé tartozik a szüret
Szőlő-ős

A szőlő egyes fajai már 65 millió évvel ezelőtt megjelentek a Földön, azonban az eljegesedések hatására csak néhány nemzetség maradhatott fenn. A legendák szerint a szőlőkultúra őshazája Örményország, ugyanis az özönvíz után az Araráton kötött ki Noé bárkája. Noé itt szőlőt telepített, annak terméséből bort készített. Az i.e. 9. században Menua örmény király lányának a hegyoldalon volt egy teraszos szőlőskertje. Jerevánban egy barlangban találtak több ezer éves szőlőmagvakat. A magyar nép nyelvében már a Honfoglalás előtt megjelentek a szőlőtermeléssel kapcsolatos szavak. Az első írásos emléket 1061-ből találjuk. A középkorban már kialakult szőlőművelés folyt, melyet a hazánkba betelepülő, szőlőműveléshez jól értő népek tovább színesítettek.

Az étkezési szőlő

A szőlőt már őseink sem csupán borkészítésre használták, étkezési szerepe is nagy volt. A 12. században már ismerték a kecskecsöcsű fajtát, de később feljegyezték a gohér szőlőt és a romonyát is. A filoxéravész után új fajták jelentek meg, például a csabagyöngye, a szőlőskertek királynéja és a muskotály. A vastagabb héjú, erősebb csumájú fürtöket a téli napokra tették el. Az ún. „álló szőlőhöz” (elálló) a fürtöket, gyakran a venyigével együtt, már a szüret alatt külön gyűjtötték. Egyenként vagy csomóba kötve aggatták fel őket a pincében. Disznóöléskor, családi ünnepeken csemegeként fogyasztották, de beteglátogatásra is gyakran vittek egy-egy fürt szőlőt. Álló szőlőnek a fehér és kövidinkát, a romonyát és a kecskecsöcsűt részesítették előnyben. Manapság az otellót, az izabellát és a delawárit is elteszik.

 

Piros vagy fehér szőlőt is használhatunk, attól függően, melyik mutat jobban az ételben
Piros vagy fehér szőlőt is használhatunk, attól függően, melyik mutat jobban az ételben
Augusztus végétől decemberig szüret

Az első szüretek, természetesen az időjárási viszonyoktól függően, augusztus végén kezdődnek, amikor a korai érésű fajták termése eléri az adott bornak megfelelő cukor-sav arányt. Egyes termőterületeken és fajták esetében sokszor akár decemberig is elhúzódhat a szüret. A szüret megkezdésének idejét sok helyen a hatóságok vagy a földesúr határozta meg. Tilos volt a szüret előtt személyes fogyasztáson kívül szőlőt szedni, mivel ez csökkentette volna az adóként beszedett dézsmabor mennyiségét. A szüret első napja egyes területeken neves dátumokhoz kapcsolódik, Eger környékén szeptember 29. – Szent Mihály napja, Miskolc környékén október 18. – Lukács napja, a Dunántúlon október 15. – Szent Teréz napján. A Tokaj – hegyalján október 28. – Simon Júda, a szőlők védőszentjének napja jelentette a szüret kezdetét. Szüret idején bezártak az iskolák, szünetelt a bíráskodás és a katonák is szabadságot kaptak.

 

Régi szőlőprés, ma már ilyet nem nagyon használnak... Régi szőlőprés, ma már ilyet nem nagyon használnak…

A szüret régen is és napjainkban is a hajnali órákban kezdődött, hiszen a fürtök a leszedést követően azonnal erjedni kezdenek. A szüret estéjén zene és tánc, a szüreti szezon végén szüreti felvonulás és bál várt a munkában elfáradtakra. A nagyobb pincészetek és gazdaságok ma már elsősorban géppel szüretelnek, mivel a gyorsabb, higiénikusabb betakarítás magasabb minőségű bort eredményez, de a szüreti hagyományokat szerencsére minden tájegységünk őrzi és ápolja.

Forrás: www.mindmegette.hu

Kerti záróra

Kerti záróra

Használjuk ki, hogy még mindig enyhe az időjárás, és gondoskodjunk arról, hogy a kertünk (és mi is) nyugodtan téli álomra hajthassuk a fejünket! Talán furcsa már most a tavaszra gondolni, de amit most elvégzünk, nagyrészt azon múlik majd, hogy milyen lesz a kertünk jövő tavasszal.

 

Nagytakarítás

Kezdjünk egy jó nagy takarítással! Nem csak azért mert rend a lelke mindennek, hanem mert a földön hagyott levelek vagy rothadó termések kiváló téli menedékhelyet biztosítanak a kártevők számára, azt pedig nem szeretnénk.

Minden levelet és egyéb szerves hulladékot szedjünk össze és hordjuk a komposztálóba. Kivételt képez ez alól a diófa levele. A diólevél ugyanis nagyon nehezen bomlik le, ráadásul növekedés gátló hatása van, így a későbbiekben, a komposztban éppen az ellenkező hatást eredményezheti, mint amit szeretnénk. Ezeket a leveleket hordjuk kupacba és égessük el!

Távolítsunk el mindenhonnan az elszáradt egynyáriakat is, mert ezek is fertőzések gócpontjai lehetnek. A kiszáradt magházakat azonban rakjuk el, vagy szórjuk szét a virágágyásban, hogy jövőre is legyenek szép virágaink!

Igyekezzünk minden gyomot eltávolítani, ugyanis ha télire otthagyjuk őket, azok szépen elszórják a magvaikat és jövőre megsokszorozott mennyiséggel kell majd felvennünk a harcot!

Munkára fel!

Új területek kialakítása

Ha esetleg szeretnénk új területeket beültetni jövőre, azt is előkészíthetjük a tél folyamán azzal, hogy a kiszemelt területet lefedjük újságpapírral, kartonpapírral vagy fekete fóliával és betakarjuk fűnyesedékkel. Tavaszig ez alatt minden gyom elpusztul, így jövőre egy nagyszerű, vegyszermentesen létrehozott friss területünk lesz!

Takarás

Sok érzékenyebb, mediterrán származású növény, mint a füge vagy a különböző évelő fűszernövények nagyon meghálálják, ha télire kapnak egy kis takarást. Szerezzünk be szalmát, és takarjuk be vele növényeink tövét! A szalmaszálak közt lévő levegő szépen tartja majd a hőt, megóvva növényeinket a komolyabb hidegek során. Nem árt azonban valamilyen módon megakadályozni, hogy a szalmát elfújja a szél. A legjobb megoldás, ha erős drótból készítünk hozzá egy vázat. Nehogy fóliával takarjuk, mert az alatt berohadhat a szalma és a növény is. Ha nem tudunk szalmát szerezni, tökéletesen megfelel a lehullot lomb is (kivéve diólevél!). A kisebb növényeket takahatjuk a fenyő félék levágott ágaival is.

Magasabb, fás szárú növények esetében, használhatunk komposztot is a takaráshoz. Ez a klasszikus ’ápol és eltakar’ esete, ugyanis a tő köré felhalmozott komposzt kupac nem csak a folyamatosan a talajba szivárgó tápanyagot biztosítja, de a finom bomlás közben még némi hőt is termel, mintha csak saját központi fűtése volna növényünknek.

A veteményeskertet is érdemes takarni. A kitakarított, felásott területet az utolsó fűnyírásból származó fűnyesedékkel egyenletesen fedjük be! De itt is használhatunk szalmát vagy aprított faleveleket. Jövőre pedig egyszerűen forgassuk be a talajba ezt a takarást, ezzel is javítva annak szerkezetét, tápanyag szintjét.

Ki mondta, hogy ősszel nem lehet szép a virágágyás?

Trágyázás

Apropó tápanyag! A téli csapadék kiválóan alkalmas arra, hogy tápanyagokat juttasson a talaj mélyebb rétegeibe, ezért ahol csak tudunk, szórjunk szét szervestrágyát! A műtrágya azért nem jó, mert az hamarabb lebomlik, és növekedésre serkentheti a növényeket, ami ugye a téli időszakban nem túl szerencsés.

Védelem

Egy utolsó általános permetezéssel most annak is elejét vehetjük, hogy a kártevők átteleljenek a növényeinken. Nagyon hatékony bio-trükk, ha fák szárára kétoldalú ragasztó gyűrűt teszünk, amibe a téli menedéket kereső, fára felgaloppozó kártevők szépen beleragadnak és elpusztulnak.

www.greenteamtv.hu

Szilvalekvár házilag

Szilvalekvár házilag

A különféle piros gyümölcsök és a barack után újabb télire való jelent meg a piacon: a szilva. A szilvát eltehetjük befőttként vagy savanyítva, leggyakrabban mégis lekvár lesz belőle. Méghozzá legendásan finom, és a főzése körül is vannak mendemondák.
A szilvalekvár készítésének többféle módja is van. Csinálhatjuk a többi lekvárhoz hasonlatos módon, azaz cukorral felfőzve, vagy kombinálhatjuk a sütést és a főzést, illetve visszatérhetünk a hagyományos és sokkal egészségesebb megoldáshoz is, azaz készíthetjük sütőben sütve.

 

Fűszeresen és natúran is finom, kenyérre, sütibe, de akár húsokhoz is Fűszeresen és natúran is finom, kenyérre, sütibe, de akár húsokhoz is
Főzött szilvalekvár cukorral

A főzős technikánál a kimagozott szilvával többféle módon is bánhatunk. A lekvárfőzésnél bevett módszer a magozott gyümölcsöt cukorral hintve néhány órát állni hagyni, majd utána elkészíteni, de ha gyorsabban szeretnénk elkészíteni a lekvárt, akkor a friss, magozott gyümölcsöt azonnal felforraljuk, majd cukorral, illetve befőzőcukorral meghintve újra forraljuk, és húsz perc főzést követően üvegekbe töltjük. A háztartásokban gyakorta fellelhető kenyérsütőgéppel is készíthető lekvár. Ha ilyennel próbálkozunk, egy dolgot tartsunk szem előtt: nagyon tiszta, morzsa- és lisztmentes géppel dolgozzunk vagy az egész munkánk kárba veszhet.

 

Lábasban főzve, cukorral készül itt a szilvalekvár
Lábasban főzve, cukorral készül itt a szilvalekvár

A friss lekvárt rejtő üvegeket celofánnal és fémtetővel fedjük, s vagy nagyanyáink módszereit követve száraz dunsztban tartjuk legalább 24 órán keresztül, vagy – engedve a modern kor időspóroló technikáinak – fejjel lefelé fordítjuk 5-6 percre, sőt amennyiben tisztességgel lezártuk az üvegeket, a lekvárokat hagyhatjuk ebben a pozícióban kihűlni.

Szilvalekvár a sütőből

 

A sűrű kocsikenőcs, amit hagyhatunk natúran, de mehet bele pici fahéj és szegfűszeg is A sűrű kocsikenőcs, amit hagyhatunk natúran, de mehet bele pici fahéj és szegfűszeg is

A sütve-főzve készített lekvár esetében a szilva puhulása a sütőben történik. A leveses gyümölcsöt tepsibe tesszük, majd 200 fokon legalább egy órát sütjük. Az így kapott félkész lekvárt lábasba öntjük, ha szeretnénk, fűszerezzük, majd cukorral összefőzzük. Ebből a fajta lekvárból nagyon finom chutney-k készíthetők. A sütésnek köszönhetően a gyümölcshús nem roncsolódik össze teljesen, és ha a fűszereket már a sütéskor a szilvához adjuk, az ízhatás is sokkal intenzívebb lesz.

A sütőben sült lekvárhoz a legtöbb esetben semmilyen adalék nem szükségeltetik, csak szilvára, tepsire, türelemre és a villany-, vagy gázszámla előzetes kalkulációjára van szükség. A csak sütéssel készített lekvár esetében a sütőt 160 fokra melegítjük fel, és vagy tepsiben, vagy jobb esetben egy igen mély lábasban sütjük a szilvát, ritkán átkeverve. A tepsivel szemben a lábas előnye a magas fal, ami megvédi a sütőteret a teljes elkoszolódástól.

A legendás szilvalekvár

Nagyanyáink hatalmas üstökben főzék a szilvalekvárt szabad tűzön, nem adtak hozzá cukrot, sőt semmi mást sem, csak keverték, keverték és keverték, sok-sok órán keresztül, mígnem sűrű, fekete ragaccsá, kocsikenőcsnek is nevezett masszává főtt össze a gyümölcs. Ez tartósítószer nélkül is eláll, ízében érezhető a szabad tűz füstje, egyszerűen mennyei, de ezért az ízért 6-8 órát a tűz mellett kell ám állni. Ha sok lelkes lekvárbolond összejön, érdemes kipróbálni, akár jó móka is lehet a szabadtűzi szilvalekvár főzése.

 

A fanyar, telt ízű szilvalekvár sok sütihez illik, de a flódniból kihagyhatatlan!
A fanyar, telt ízű szilvalekvár sok sütihez illik, de a flódniból kihagyhatatlan!
Szilvalekvár fűszeresen

A szilvalekvár legkedvesebb fűszere a fahéj. Ezenkívül jól illik hozzá a rum, a vanília és a kardamom is. Ha szeretjük az extrém kombinációkat, akkor kerülhet a lekvárba pirított mandula, dió vagy egy kis mák is. A fűszerezéssel, házasítással óvatosan bánjuk, mindig gondoljuk végig, hogy ezeknek a fűszeres lekvároknak meglesz-e a helyük a konyhai repertoárunkban, s ha igen, mekkora mennyiség fog belőlük elfogyni. Az ízek kikísérletezéséhez érdemes kisebb mennyiségű szilvával tesztfőzéseket csinálni. Egy lekvárból többféle ízt is kicsalhatunk, ha az alap lekvárunkat a főzés végével szétosztjuk, és külön-külön hangoljuk.

 

Darabos, friss, alig főzött szilvalekvár - kenyérre is tökéletes Darabos, friss, alig főzött szilvalekvár – kenyérre is tökéletes

A lekvárba kerülhet egy kevés citrom is, hiszen ízében ez is harmonizál a szilvával, de nem csak emiatt szokás lekvárokba tenni, hanem azért, mert a citromsavnak köszönhetően a lekvár megőrzi eredeti színét.

Szilvalekvár – mire használjuk?

A kész szilvalekvárral már nincs is már dolgunk, mint felhasználni. A szilvalekvár – állagától függően – felhasználása igen széleskörű. Ízesíthetünk vele különféle őszre hangolt gyümölcsleveseket, kínálhatjuk vadhúsok, marha- sertés- illetve szárnyashús mellé, ha jó kemény lekvárral van dolgunk, akkor felhasználhatjuk szilvásgombóc vagy bukta töltésére is. A sűrű szilvalekvár elengedhetetlen részét képezi a derelyének és a flódninak is.

 

A rácsos linzetrorta egyik klasszikus tölteléke a fűszeres szilvalekvár A rácsos linzetrorta egyik klasszikus tölteléke a fűszeres szilvalekvár

A sűrűbb lekvárokat bármilyen kelt tésztába belecsomagolhatjuk, készíthetünk töltött kuglófot, vagy kipróbálhatjuk a tepertős pogácsa alapokon nyugvó szilvás papucsot is, de az omlós tésztákhoz, a linzerekhez, hókiflikhez is nélkülözhetetlen egy jóféle, tartalmas szilvalekvár.

A lágyabb lekvárok jól illenek a reggeli kenyérre, egy-egy piskótához, gyümölcsrizs, tejbedara ízesítéséhez, tejes pite vagy fánk megbolondításához, de nagyon jó töltelékei lehetnek bármilyen piskótából készített roládnak, tortának, illetve joghurtos, túrós tortákba is nyugodtan beletehetjük.

Amennyiben a cukor nélkül készített, összesütött lekvárt választjuk, szinte lelkiismeret-furdalás nélkül használhatjuk bármibe. Egyre azonban vigyázzunk: a szilva bizonyos élettani hatásokkal bír, így egy adott mennyiség egyszeri elfogyasztását nem célszerű túllépni.

 

Szilvalekvár, a kamra kincse
Szilvalekvár, a kamra kincse
Forrás: www.mindmegette.hu