Kert a lelke mindennek…

Víztakarékosság a kertben

Egy nagy kertnek nem kell feltétlen megemelnie a víz számlát. Egy pár tipp a költségek csökkentésére. Amikor pazarlóan öntözzük a kertet, nem csak a víz-számla fog megemelkedni,  terhet jelentenek a közösségi vízellátásra is. Ennek elkerülésére, íme néhány jó tanács:

  • Az aszály toleráns, szárazságtűrő  növényeket lehetőleg egy csoportba ültessük,   mérsékelt vízigényű növények egy másik csoportba kerülhetnek. A nagy vízigényű növényeket a házhoz közel ültessük, úgy, hogy a locsolótömlővel gond nélkül elérjük őket.
  • A legnagyobb problémát a már beültetett fák és bokrok okozhatják, hisz az átültetésük nem megoldott, viszont az aszályos nyarakon nekik is szükségük van öntözésre. Ebben az esetben a csepegtető öntözés lehet megoldás, ahol a tömlő körbe van vezetve a növények között, és  a felszín alatt elvezetett cső gondoskodik a talaj nedvesen tartásáról.
  • Legnagyobb vízfogyasztó a pázsit. Legalább hetente egyszer alapos öntözést kíván, és minél nagyobb területen van pázsit, annál több vizet kell elhasználnunk. Ha van rá lehetőségünk, olyan fűmagkeveréket vásároljunk, mely toleránsabb az aszályra.
  • Ahol csak lehet, takarjuk a talajt. Használjunk mulcsot minden virág-, zöldségágyásban, takarjuk a talajt a fák, bokrok tövénél is. Azon kívül, hogy a  mulcs megőrzi a nedvességet, védi és óvja  a talajt a kiszáradástól, a gyomosodástól.
  • Komposzttal javítsunk a talajunk minőségén. A homokos talajt termékenyebbé és nedvesebbé teszi, a kötött agyagost lazítja.
  • Locsoláskor tegyünk ki pl. egy serpenyőt, mert így látjuk az összegyűlt vízből, hogy mennyi vizet juttatunk ki a növényeknek.
  • A kora reggeli órákban történt locsolás hasznosabb és jobb, mint más időpontokban. Az elpárolgott nedvesség minimális lesz, a növényeknek lehetőségük van, hogy gyorsan száradjanak, ezáltal a gombás betegségeket elkerülhetjük. Ha nem tudunk korán reggel kimenni locsolni, érdemes egy jó időzítőt venni, ami  automatikusan elindítja a locsolást.
  • Ne a levelekre, virágokra folyassuk a vizet. Igaz, hogy a port ezáltal lemossuk, viszont a gombás megbetegedéseknek nagyobb esélyt adunk, és a növények is jobban kedvelik, ha a talajuk nedves, mintsem a levelük. A lemosást bízzuk egy nyári záporra.
  • Ha locsolunk, akkor inkább ritkábban, de többet, mint rendszeresen kevés vízadagot juttatunk ki. A növényeket az utóbbival sekély gyökérfejlesztésre kényszerítjük.
  • Gyomtalanítsunk. A gyomnövények nem csak a tápanyagot, de a nedvességet is elveszik a növényeink elől. Kapával vagy kézzel, de rendszeresen távolítsuk el a gyomnövényeket, és ezt ellenőrizzük is.

Forrás:gazigazito.hu

Kert a lelke mindennek….

A komposztálás gyakorlata, avagy praktikus tanácsok kiskerti komposztálóknak

 Az elméleti ismeretek után következzék a gyakorlat!

Mi a komposztálás sikerének titka?

A házi komposztálás során talán a legfontosabb a nyersanyagok összetétele. A kerttulajdonos akkor éri el a helyes keverési arányt, ha az év folyamán minden szerves hulladékot komposztál, ami a ház körül keletkezik.

A finom anyagokat a durva szerkezetűvel, a nedveset a szárazzal, a zöldet a barnával kell keverni!

Ez az egész év folyamán egyenletesen nem valósítható meg, mert az egyes hulladékok az évszakoktól függően eltérő mennyiségben keletkeznek. Tavasszal és nyáron sok a konyhakerti zöld, friss hulladék, ősszel pedig a barna hulladék képződik nagyobb mennyiségben. Szerencsére ez utóbbi, nagyrészt száraz, fás anyag (ágak, gallyak), ezért gond nélkül tárolható mindaddig, amíg megfelelő mennyiségű zöld, friss hulladék keletkezik.

Milyen komposztálási módszerek vannak?

Akkor beszélünk házi (kiskerti) komposztálásról, amikor a kerti munkák során és a háztartásban keletkező biohulladékot felhasználva, főként a kiskerttulajdonosok állítanak elő komposztot, saját célú felhasználásra. A művelet főként kézi munkát igényel, a szóban forgó kis mennyiség miatt (egy, legfeljebb tíz köbméter évente) a gépesítés nem indokolt és nem is gazdaságos.

A telepen végzett komposztálás során: a lakosság szelektíven gyűjtött szerves hulladékát többnyire az önkormányzat által működtetett, közeli komposztáló telepen komposztálják. Ez a rendszer megfelelő tájékoztatást (pl. hogyan gyűjtsenek szelektíven) és szervezettséget igényel.

A komposztkészítésnek kiskerti méretben két alapvető megoldása lehetséges: a halom- és a silókomposztálás.

A prizmakomposztálás

A kerti és konyhai hulladékok komposztálásának talán legegyszerűbb módja a prizmakomposztálás. A nyersanyagokat prizmaszerű halomba rakják fel, úgy, hogy a szélessége kb. 120-150 cm, magassága 50-150 cm legyen. Minél magasabb a prizma, annál jobban fel tud hevülni, de 1,5 méternél semmiképp se legyen magasabb! Az időjárás viszontagságaitól óvja a prizmát! Takarja le olyan anyaggal, ami a levegőt átengedi, de a csapadékot nem!

 

A prizma előnyei: A prizma hátrányai:
–>      nem kell külön komposztálót vásárolni,

–>     közvetlen a kapcsolat a talaj és a prizma nyersanyagai között,

–>     minden gond nélkül bővíthető,

–>    jól hozzáférhető, könnyű átforgatni, nedvesíteni.

–>     nem nyújt esztétikus látványt,

–>     a rovarok, rágcsálók, háziállatok széttúrhatják (ezért mindig szórjon földet és szerkezetes anyagokat a prizma tetejére!),

–>   az időjárási viszonyoknak kitett (ezért célszerű minden esetben lefedni a prizmát).

A silókomposztálás

  Komposztsilónak nevezzük a komposztládákat, komposzttartályokat. Ezek házilag is könnyen elkészíthetők, számtalan formájuk ismert. A silók formája lényegtelen, lehet kerek vagy szögletes.

Ha komposztsilót vásárolunk vagy készítünk, figyeljünk arra, hogy

–        megfelelő méretű és alulról perforált legyen, valamint

–        biztosítsa a levegőztetést, nem csak alulról, oldalról is.

   

A silók fala készülhet fából, fémből, műanyagból. Ha fából készül, célszerű környezetbarát felületkezelő anyaggal bevonni, hogy tovább tartson. A kezeletlen fa is alkalmas erre a célra, csak az időjárás és a lebontó tevékenységek hatására gyorsan korhadásnak indul.

 

A siló előnyei: A siló hátrányai:
–>    nem túl drága a beszerzése, az összeszerelése gyors és egyszerű,

–>   kis helyigényű,

–>      könnyen rendben tartható, jól bővíthető.

–>    nehézkesebb az átforgatás, a komposzt kitermelése,

–>    túl praktikus, ezért könnyen elfelejtheti gondozni (forgatni/nedvesíteni stb.).

 

Alkalmazhat zárt komposztáló edényt is, ami általában hasznosított műanyagból készül. Legfőbb előnye, hogy kedvező esztétikai képet nyújt, könnyen biztosítható a levegőztetés, a komposzt belseje jobban felmelegszik. Véd az időjárási viszontagságoktól és a háziállatok sem tudják széttúrni. Hátránya, hogy sokba kerül, alaposabb ismereteket kíván (fontos, hogy helyesen állítsuk össze a kiindulási anyagokat!), nehezebb átforgatni, kitermelni belőle a komposztot.

Mekkora méretű komposztálót válasszak?

A komposztáló méretét alapvetően az határozza meg, hogy mennyi komposztálandó nyersanyag keletkezik egy évben. Azt mondhatjuk, hogy egy főre egy év alatt körülbelül 100 kg komposztálható szerves anyag jut.

Kiskerti viszonylatban egy négyfős család számára egykét 1-1,5 m3-es komposztáló szükséges.

Mekkora területre lesz szükségem a komposztálás során?

100 m2-nyi területen egy év alatt kb. 500 kg komposztálható nyersanyag keletkezhet. Prizmakomposztálás esetén szükség lesz kb. 1m2 gyűjtőhelyre, 1m2-re a prizma felállításához, 1m2 tárolótérre (barna hulladékok) és átmenetileg további 1m2-re a rostáláshoz.

Ha silóban komposztál: kb. 2m2 területtel számoljunk a gyűjtéshez és feldolgozáshoz, 1m2 szükséges a tároláshoz, továbbá 1m2 területet kell biztosítani – átmenetileg – a rostáláshoz.

Az év folyamán egyenlőtlenül oszlik meg a zöld és barna hulladékok aránya. Ősszel nagy mennyisében keletkezik lomb, ág, gally. Célszerű, sőt szükségszerű ezeket az anyagokat tavaszig a komposztálók közelében, csapadéktól védett területen tárolni.

Milyen szempontok alapján válasszam ki a komposztálóhelyet?

 

Mielőtt ténylegesen elkezd komposztálni, tájékoztassa erről a közvetlen szomszédait. Mondja el nekik, hogy miért és hogyan komposztál, hátha ők is kedvet kapnak a munkához.

Lássuk, melyek a legfőbb szempontok!

¨      A komposztálót félárnyékos, jól megközelíthető helyre állítsa! Lehetőleg valamilyen fa vagy bokor árnyékába, ami védelmet nyújt a közvetlen napsütés, az erős szél és a heves csapadék ellen. Lehetőleg hagyjon 0,5-1 méter távolságot a kerítéstől, ez nem csak a szomszédok megnyugtatását szolgálja, hanem lehetővé teszi a komposztáló jó megközelíthetőségét, így egyszerűbb lesz átforgatni, gondozni.

¨      Fontos a megfelelő talaj. Kerülje a mélyedéseket, a rossz vízgazdálkodású (homok vagy agyag) talajokat!

¨      A közelben legyen csap vagy (eső)víztároló hordó, amivel megoldhatja a nedvesítést.

¨      A komposztáló körül legyen elegendő hely az éppen fel nem használt szerves anyagok tárolására, a komposzt átforgatására, kitermelésére.

Hogyan néz ki egy modern komposztálóhely?

 

A komposztáló sokat elárul tulajdonosáról. Ha figyelmesen elolvasta az előző pontokban leírtakat, és az alapján állította fel a komposztálót, biztosan nem lesznek kellemetlenségei.

A kiskertben alkalmazható komposztsilók

Most nézzük meg, hogyan tudná még praktikusabbá, még esztétikusabbá tenni komposztálóját és környékét!

¨      Sövényfonattal kerítse körbe a komposztálót, így védi az időjárás viszontagságaitól!

¨      Kerítse körbe dróthálóval a komposztálót, futtassa be kúszónövényekkel a és ültessen virágot köré!

¨      A komposztáló közvetlen környékét rakja ki járólappal, hogy az könnyen megközelíthető és tisztán tartható legyen!

¨      A fennmaradó szerves anyagokat felhasználásig tárolja ládában, tartályban!

¨      Lehetőleg 2-3 komposztálója legyen, egy a friss, egy másik az érett komposztnak!

¨      A szükséges szerszámokat tárolja a közvetlen közelben: dobozban/ládában!

 

A komposztáló és környékének beültetésére alkalmas növények

 

fák, bokrok lombhullató örökzöld egyéves kúszónövények virágzás napfényigény
Gyertyán   Tűzbab VII-X. hó  
Fagyal, lonc, fekete bodza, fürtös bodza, kánya bangita, ostorménfa, fekete ribiszke, húsos som   Lednek VI-IX. hó  
Tiszafa, puszpáng   Lopótök VI-IX. hó  

napos,  félárnyékos,  árnyékos helyet kedvel

 

 Milyen eszközökre lesz szükségem?

 

¨      A konyhában: rendszeresítsen egy jól záródó, kis térfogatú gyűjtőedényt a konyhai biohulladékoknak. Ezeket a hulladékokat szükség szerint késsel vagy ollóval darabolja a megfelelő méretűre!

¨      A ház/kuka mellett: ha nem szeretne gyakran kimenni a komposztálóhoz, helyezzen a kuka mellé egy olyan edényt, amelybe a konyhai biohulladékokat hetente legalább egyszer (nyáron 2-3 naponta) kiüríti, és amelyet akkor visz ki a komposztálóhoz, ha már megtelt. Olyan edényt válasszon, amelyet le tud zárni, de nem légmentesen csak résnyire, hogy biztosítsa a szellőzését!

¨      A komposztálóhelyen: ládában/fészerben, illetve a közelben tárolja az alábbi, szükséges szerszámokat, eszközöket:

–     metszőollót, kisbaltát az aprításhoz,

–     lapátot, vasvillát a forgatáshoz, átrakáshoz,

–     öntözőkannát a nedvesítéshez,

–     vödröket az idegen anyagok kiválogatásához, átrakáshoz, átmeneti tároláshoz,

–     léceket, fóliát vagy textíliát a takaráshoz,

–     rostát (5-20 mm-es lyukátmérőjű) a komposzt átszitálásához.

 

 Szükségem van-e segédanyagokra a komposztálás során?

Ha gondosan válogatta szét a szerves hulladékokat és megfelelő arányban adagolta a zöld és barna hulladékokat, a komposztálási folyamat „magától” elindul és zökkenőmentesen zajlik le, különösen akkor, ha figyelemmel ápoljuk (forgatás, nedvesítés).

Vagyis, nincsen szükségünk segédanyagokra. Ugyanakkor, bizonyos esetekben, és ha nem rendelkezik még kellő tapasztalattal, ajánlatos segédanyagokat használni.

Célszerű földet, érett komposztot (előző évről) vagy szerves trágyát szórni rétegesen, kis mennyiségben (max. 10%) a működésben lévő halomra. Ezzel elősegíti a mikroorganizmusok elszaporodását, serkenti a folyamatok beindulását.

Az ásványianyag-tartalom biztosítására, az esetleges kellemetlen szagok közömbösítésére agyagásványokat: bentonitot, zeolitot, alginitet szórhat a komposzthoz. Ha túl sok zöld és savanyú anyag került a prizmába, célszerű meszet hozzáadni (1 kg égetett mész vagy 2 kg mészpor/m3 komposzt).

A komposztáló gondozása

A jó minőségű komposzt előállítása érdekében néhány egyszerű dologra kell csak odafigyelni, és csak néhány feladatot kell elvégezni.

Melyek ezek?

1.      Körültekintően válogassa ki a komposztálható nyersanyagokat, ügyeljen arra, hogy ne kerüljön bele idegen anyag, pl. üveg, fém, műanyag, veszélyes hulladék stb.!

2.      Jól aprítsa fel a nyersanyagokat! Legjobb, ha 2,5-5 cm-es nagyságúra vágja az anyagokat metszőolló, kisbalta vagy ásó segítségével.

3.      A nedves, „puha”, fehérje-dús zöld hulladékokat alaposan keverje össze a száraz, „barna”, sok szenet tartalmazó hulladékokkal, hogy homogén kiindulási anyagot kapjon!

4.      Tartsa nedvesen a komposztot! Védje a túlzott csapadéktól és a kiszáradástól egyaránt!

5.      Forgassa át a komposztot! Minél többször, annál jobb.

6.      A kész komposztot rostálja át!

 

Három-tizenkét hónap alatt megérik a komposzt. A folyamatot úgy teheti gyorsabbá, hogy gyakrabban forgatja át a komposztot és közben rendszeresen rutinellenőrzéseket végez.

 

Mit kell tennem a rutinellenőrzés során?

¨      Forgassa át a komposztot! Erre 4-6 hetente kerüljön sor. Fontos, hogy az első átforgatás után már nem szabad friss anyagot a komposzthoz adni!

¨      Az átforgatás közben ellenőrizze a nedvességet!

¨      Óvatosan, keze komposzthoz való közelítésével győződjön meg arról, hogy a komposzt felmelegedett-e!

¨      Szagolja meg a komposztot! (nem szabad, hogy rothadt szaga legyen)

¨      Ellenőrizze, hogy rendben van-e a komposztáló és környéke? Nem túrták-e szét a háziállatok?

¨      Vezessen komposztáló naplót! Ez különösen az első próbálkozásoknál hasznos, mert így saját hibájából tanulhat, szerezhet tapasztalatot. Jegyezze föl, hogy:

–        mikor rakta össze a komposztot?

–        milyen nyersanyagokat használt, milyen arányban?

–        mikor forgatta át?

–        kellett-e nedvesítenie (milyen volt az időjárás)?

–        milyen hőmérsékleti értékeket mért?

Ahhoz, hogy ellenőrizni tudja, minden rendben van-e a komposzthalom körül, nem kellenek bonyolult mérőműszerek. Elég, ha az érzékszerveire hagyatkozik.

Az orrával már messziről megérezheti, ha valami nincs rendben. A rothadó anyagok szaga jellegzetes. A rothadás hátterében az oxigén (levegő) hiánya áll vagy pedig a komposzt tetején hagyta a csont, hús, illetve egyéb főtt ételek maradékát. Adjon több vázanyagot a komposzthoz!

 

Kézbe véve egy marék komposztot, megállapíthatja annak nedvességtartalmát (marokpróba). Ha összenyomja az anyagot, és abból nedvesség préselődik ki, túl nedves (száraz anyagot kell hozzákeverni), ha morzsalékossá válik, túl száraz, locsolja meg. Optimális esetben, a markában tartott anyag olyan, mint egy nedves szivacs.

Szükség esetén fedje le vagy nyissa ki a prizmát.

Szemmel is jól látható, ha jó minőségű, laza, barnás színű a komposzt, melyben giliszták és apró rovarok tevékenykednek. A sárszerűen összeragadt, tömörödött, fehéren fénylő penészréteg intő jel arra, hogy rosszul csinált valamit.

A komposzt felhasználása

   Fontos a minőség!

A komposzt minőségét alapvetően az határozza meg, hogy milyen nyersanyagokat használt fel, és gondosan végezte-e el az ápolási munkákat. Ha helyesen állította össze a halmot, gondosan forgatta, és kellő mértékben felhevült, szinte bizonyos, hogy egy év alatt jó minőségű, főként nitrogént, foszfort, káliumot és mikroelemeket tartalmazó komposztot kap.

A komposztban lévő tápelemek ellenállóbbá teszik a növényeket a kórokozókkal szemben, egészségesebbek lesznek és esetleg több termést hoznak.

A komposzt színe és szerkezete révén javítja a talaj tulajdonságait: lazábbá válik, gyorsabban felmelegszik, jobban tudja tárolni a vizet és a hőt; így növeli annak termékenységét.

   Előfordulhatnak-e káros anyagok a komposztban?

A komposzt olykor tartalmazhat olyan agyagokat, amelyek károsak lehetnek a talajra és környezetre. Ilyen veszély a házi komposztálás során ritkán alakul ki.

Ügyeljen arra, hogy ne kerüljön veszélyes anyag a komposztjába, különösen növényvédő szer, festék stb.

A házi komposztálás során a nehézfémek (ólom, kadmium, króm, réz, nikkel, higany, cink) jelenthetnek némi veszélyt. A nehézfémek főként a forgalmasabb utak mentén lévő növények levelein tapadnak meg, illetve a lakásban a porhoz kötődnek. Éppen ezért házilag ne komposztálja a forgalmas utak mentén lehulló lombot, az utcai söpredéket, a porzsák tartalmát!

További veszélyforrást jelenthet, ha erősen fertőzött növényi részeket komposztál, mert nem biztos, hogy a halomban olyan magas hőmérséklet alakul ki, amely elpusztítja ezeket (higiénizáció). Ezért a beteg növényeket ne tegye a komposztba, vagy csak nagyon kis mennyiségben, és akkor is tegye a halom belsejébe.

Hasonló a helyzet a felmagzott gyomokkal. Bár komposztálhatók, célszerű azokat néhány napig a tűző napra kitenni, száradni hagyni, felaprítani és kis mennyiségben a komposzt közepében elhelyezni.

 

 

2.9.3    Hol használhatom fel a komposztot?

A komposztot felhasználhatja a saját kertjében a fák, bokrok és a veteményeskert ágyásaiban, de a balkonládákban, szobanövények cserepeiben is.

Nem mindegy azonban, hogy milyen komposztot használ fel!

 

Kb. 3 hónap alatt friss komposzt keletkezik. Kb. 12 hónapot kell várni ahhoz, hogy érett komposztot kapjon. A friss komposzt még nem teljesen stabil, átalakult, ezért a növények gyökérzetére, növekedésére káros anyagokat tartalmazhat.

 

Az érzékenyebb növények (zöldségfélék, szobanövények stb.) földjébe mindig kész komposztot tegyen!

 

2.9.4    Honnan tudom, hogy érett-e a komposztom?

Érzékszervei segítségével könnyen megállapítható, hogy a komposzt:

–        szerkezete laza, morzsalékos-e,

–        sötét (barnás-fekete) színű-e,

–        friss, erdőtalajra emlékeztet-e az illata,

–        földszerű-e.

 

Hogy biztos legyen a dolgában, a használat előtt végezzen el egy
zsázsa-tesztet.

Kertészeti boltban vegyen egy csomag zsázsa (esetleg mustár) vetőmagot. Egy befőttes üveget töltsön meg félig komposzttal, kellően nedvesítse meg, és egyenletesen vesse el bele a vetőmagot. Néhány napon belül ki kell, hogy csírázzon. Ügyeljen arra, hogy mindig nedves legyen a komposzt!

 

Ha nem vagy egyenlőtlenül csírázik ki, akkor nem elég érett a komposzt. Hagyja még érni.

Ha egyenletesen kikelnek a magok, és a levelek egészségesnek tűnnek, nincs sárga elszíneződés, perzselésre utaló jel, akkor a komposztját bátran felhasználhatja.

 

A komposztot felhasználás előtt rostálja át! A nagyobb, nem teljesen lebomlott részeket adja hozzá a még nem kész komposzthoz vagy a következő alkalomig tegye félre. Ne használja fel a rostán fennmaradt részt a kertjében, a cserepekben!

 

A kész komposztot lehetőleg azonnal használja fel, ha erre nincs mód és lehetőség, akkor nyitott edényben vagy halomba rakva tárolja, melyet takarjon le vízhatlan anyaggal.

A kész komposztot tavasszal, nem sokkal a vetés előtt célszerű kijuttatni, és a felszínen eldolgozni. Semmiképp ne forgassa vagy ássa mélyre a komposztot!

Tíz négyzetméternyi területre 5-10 liter komposztot szórjon ki, ez kb. 2 mm-es vastagságú komposzt-réteget jelent.

A szobanövények cserepébe 1-3:1 arányban keverje a komposztot, attól függően, mennyire tápanyagigényes a növény.

Komposztálás

1.     Határozza el magát a komposztálás mellett!

2.     Döntse el, melyik komposztálási módszert (prizma/siló)legcélszerűbb alkalmazni az Ön kertjében!

3.     Szerezze be a szükséges eszközöket (metszőolló, vödör,ásó, vasvilla, locsolókanna, komposztálóláda)!

4.     Válassza ki a legmegfelelőbb helyet a kertben és alakítsa ki a komposztálót!

5.     Gyűjtse elkülönítve a lebomló szerves anyagokat (kerti és konyhai hulladékot)!

6.     A nyersanyagokat aprítsa fel (2-5 cm-re)!

7.     Felváltva rétegezze a zöld és barna nyersanyagokat!

8.     Forgassa át a halmot, hogy a nyersanyagok jól összekeveredjenek!

9.     Szükség szerint nedvesítse a komposztot!

10. Takarja le a halmot!

11. Rendszeresen, de legalább két-háromszor forgassa át a komposztot 9-12hónap alatt!

12. Folyamatosan ellenőrizze a nedvességtartalmat és a hőmérsékletet!

13. Vezessen komposzt-naplót!

14. 6-12 hónap elteltével ellenőrizze, megérett-e a komposzt! (szín, szag,zsázsa-teszt)

15. Rostálja át a komposztot!

Használja fel a komposztot a kertben, a növények cserepében!

Forrás: http://www.kvvm.hu/szakmai/hulladekgazd/komposzt.htm

Kert a lelke mindennek…

Komposztálás I. rész

 

2001. január 1-én hatályba lépett a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény, mely meghatározza azokat a hulladékgazdálkodási célokat és általános elveket, amelyek a természeti erőforrások fenntartható használatát célozzák. E téren a lakosságnak is vannak feladatai.

Az országban évente keletkező kb. 4,6 millió tonna települési szilárd hulladék nagy hányada (mintegy 30 %-a) biológiailag lebomló szerves anyag, mely komposztálható hasznosítható. Ennek a hulladéknak a természetbe való visszajuttatásával – egy kis odafigyelés és természetesen munka mellett – a benne rejlő anyag- és energiatartalom hasznosulhat.

Útmutatónk – szándékunk szerint – segítséget nyújt azoknak, akik kedvet és késztetést éreznek magukban az otthoni komposztálásra és a jövő nemzedékének példát mutatva, elkezdik a saját tevékenységük során képződő szerves hulladék komposztálását a kiskertjükben, vagy részt kívánnak venni annak kezelésében az önkormányzat által üzemeltetett komposzttelepen.

Kívánunk minden kedves leendő Komposztálónak sok sikert és élményekben gazdag munkát!

Budapest, 2003. április

 

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

Hulladékgazdálkodási és Technológiai Főosztály

 

        A komposztálás elmélete

Bár nem nehéz komposztálni, mielőtt nekikezdenénk a munkának, ismerjük meg annak elméleti és gyakorlati alapjait!

1.1      Mi szükséges a komposztáláshoz?

A komposztálás nem ördöngösség! Mindazonáltal szükség van:

–        elhatározásra és környezettudatos szemléletre,

–        segítségre és gyakorlati tanácsra,

–        komposztálható nyersanyagokra (biohulladékra),

–        megfelelő komposztládára és kerti eszközökre, valamint

–        megfelelő komposztálóhelyre.

 

1.1.1     Hozzákezdhetek-e a komposztáláshoz gyakorlat nélkül?

Igen, mivel a komposztálás nem más, mint irányított „humuszgyártás.”

A mi feladatunk csak annyi, hogy minél kedvezőbb életfeltételeket teremtsünk azoknak az élőlényeknek (mikroorganizmusoknak, gombáknak, férgeknek, gilisztáknak stb.), amelyek nagy „szakértelemmel” végzik el feladatukat.

Miért kezdjek el komposztálni? Ha sikerül néhány választ találnia erre a kérdésre, akkor a legjobb úton jár afelé, hogy Ön is elkezdje a házi komposztálást.

 

Miért komposztáljak?

¨      Szeretném csökkenteni a hulladéklerakókra, égetőkbe vagy a szennyvíztisztítókba kerülő szerves, hasznosítható hulladék mennyiségét.

¨      Szeretném a kerti és konyhai hulladékokat visszajutatni a természetbe.

¨      Szeretném, hogy a kertemben termékenyebb legyen a talaj, több és egészségesebb növényem teremjen.

¨      Szeretném, hogy a szemem előtt keljen életre a természet és a biológia csodálatos világa: a „múlt heti maradék” a szemem előtt váljon humuszban gazdag földdé; és ezt megmutathassam gyerekeimnek, családomnak és a szomszédoknak.

¨      Szeretnék költségeket megtakarítani azáltal, hogy kevesebb szemetet teszek a gyűjtőedénybe, ezért ritkábban kell elvinni a kukát, és nem kell többé a gazdaboltból beszereznem virágföldet, komposztot, hanem a kiskertemben előállított anyagot használhatom fel.

¨      Nem égetem el az avart és a kerti hulladékot, így csökkentem a légszennyezést és komposztot használok tőzeg helyett. Ezzel is hozzájárulok a környezet és a természet védelméhez.

¨      Szeretnék élen járni a szelektív hulladékgyűjtésben és a házi komposztálásban.

Az Ön szava talán egy lehet a sok közül, amely segít beindítani a házi komposztálási programot!

 

1.1.2    Kihez fordulhatok tanácsért?

A komposztáláshoz nem kell nagy szakértelem, mégis előfordulhat, hogy kérdései, kérései merülnek fel, vagy egyszerűen csak további hasznos tanácsokra, ismeretanyagra lesz szüksége.

A komposztálással kapcsolatos kérdéseivel, kéréseivel a lakóhelye szerinti önkormányzat munkatársaihoz tud tanácsért fordulni.

Ezen kívül számos alapítvány és helyi kezdeményezésű szervezet nyújthat tanácsot Önnek.

Öko-Fórum Alapítvány, ( (1) 302-7749;

Magyar Minőségi Komposzt Társaság, ( (28) 522-084;

Hulladék Munkaszövetség, ( (1) 386-2648

 

Nem szabad megfeledkeznünk az egyre nagyobb számban megjelenő kiadványokról sem, melyek játékostól tudományos szintig minden érdeklődő számára fontos információt nyújtanak ebben a témakörben.

Lássuk, mi kell még az eredményes komposztáláshoz!

1.2      Melyek a komposztálható nyersanyagok?

 

A szerves eredetű anyagok és hulladékok szinte kivétel nélkül komposztálhatók.

 

Melyek ezek?

  ü       Konyhai hulladékok: gyümölcs, zöldség, krumpli, tojáshéj, kávézacc, tea-filter tartalma, elhervadt, vágott virág, elszáradt cserepes növények (cserép nélkül) stb.

 

  ü       Kerti hulladékok: elnyílt virágok, lehullott gyümölcs- és zöldség, ágak, gallyak, lombok, fűnyesedék, kerti gaz

 

  ü       Egyéb hulladék: kezeletlen fa, papír (nem színes), karton, haj és köröm.

 

 

Mit nem szabad a komposztba dobni?

   

ý     Főtt ételmaradékot (főként húst és halat, mártásokat és leves-maradékokat), kenyeret és csontokat

ý     Hamut (vagy csak nagyon kis mennyiségben)

ý     Üveget, fémet és műanyagot (idegen anyagot)

ý     Színes újságot

ý     Pelenkát, porzsák tartalmát

ý     Fáradt olajat, vegyszereket, festéket, elemet, növényvédő szert, gyertya maradékot (semmiféle veszélyes anyagot!)

 

!          A papír és karton biológiailag lebomlik és viszonylag könnyen komposztálható nyersanyagnak számít. A gyakorlatban azonban minden lehetséges esetben ezek papírként történő hasznosítását kell elősegíteni.

!          Az ételmaradékokat, húst és csontot – bár komposztálható – ne tegye a komposzthalomba/silóba, mert az odavonzza a rovarokat, rágcsálókat, és bomlásukkor kellemetlen szagok keletkeznek.

!          Tojáshéjat csak kis mennyiségben, és azt is összetörve tegye a halomba.

!          Az ún. déligyümölcsök héját lehetőleg ne tegye a komposztba, vagy ha mégis e mellett dönt, akkor előzőleg alaposan mossa meg azokat. (A déligyümölcsök héját olyan anyagokkal konzerválják, amelyek késleltetik azok megrothadását. Ezek az anyagok azonban károsan hatnak a talajlakó élőlényekre, azok működését gátolják.)

!          Fertőző, beteg növényeket ne tegye  a komposztba, mert – bár a legtöbb kórokozó elpusztul a komposztálás során termelődő hő hatására –  ezek ellenére több  életképes maradhat.

!          A porszívó tartalmát lehetőleg ne öntse a komposzthoz, mert a por sok káros anyagot, köztük elsősorban nehézfémet köt meg, ami károsítja a talajt, és a táplálékláncon keresztül az emberi szervezetbe is bekerülhet.

!          A nagy forgalmú utak mentén is nehézfém-szennyeződéssel kell számolni. Az itt lekaszált növényi hulladékot ne használja fel komposztálásra!

!          A növényevő kisállatok ürüléke a forgácsalommal együtt komposztálható, a húsevő állatoké – a fertőzés veszélye miatt – nem.

1.3      Hogyan lesz a kerti és konyhai hulladékokból komposzt?

1.3.1    Mi történik a kiskertben?

Ugye tudja azt, hogy a növények (fák, bokrok, dísz- és haszonnövények) a talajból felvett tápanyagokból építik fel testüket (leveleiket, törzsüket)?

A talajból elhasznált tápanyagokat ezért kell pótolni. Ha a levelekben és más növényi részekben felhalmozódott tápanyagokat elégetjük vagy a szemétbe dobjuk (így azok kikerülnek a természet körforgásából), megfosztjuk növényeinket a továbbéléshez szükséges tápanyagoktól, és azok elpusztulnak.

A komposztálás segít abban, hogy természetes úton zárjuk ezt a körfolyamatot,  amit azzal indítunk el, hogy az ember a növényeket felhasználja (emberi fogyasztás, állattartás, díszítés).

 

1.3.2    Mely élőlények vesznek részt a komposztálás folyamatában?

  ¨      Mikroorganizmusok: többnyire egy sejtből álló, szabad szemmel nem látható növények vagy állatok. Ezek a mikroorganizmusok olyan enzimeket választanak ki, melyek segítségével le tudják bontani a szerves anyagokat (amelyeket Ön tesz bele a komposzthalomba).

 

  ¨      Gombák és enzimek: ők ketten együtt dolgoznak a cellulózhoz és a fás szárú növényekben található, ligninhez hasonló, sűrű anyagok lebontásában.

 

  ¨      Makrofauna: az egyes rovarok, férgek, giliszták szerepe igen fontos a szerves hulladékok feldolgozásában. Járataik révén a komposzt levegőztetését biztosítják, folyamatosan keverik a szerves anyagokat, tápanyagokat bocsátanak ki.

 

1.3.3     Hogyan segíthetem elő a komposztálási folyamat lezajlását?

Amikor komposztálót épít kertjében: a gilisztákkal, rovarokkal együtt a különböző baktériumok és gombák alkotják az „önkéntes munkaszolgálatot”. Ahhoz, hogy ezek az élőlények életfunkcióikat működtetni tudják, levegőre, vízre, tápanyagra, és nem utolsó sorban „kellemes környezetre” van szükségük.

 

Az Ön feladata az, hogy ezeknek az élőlényeknek megfelelő „öko-otthont” hozzon létre komposzthalom formájában. A többit pedig nyugodtan bízza a természetre!

1.3.4    Mire kell odafigyelnem a komposztálás folyamán?

1.3.4.1  A megfelelő kiindulási anyagokra (C:N, vagyis szén-nitrogén arány)

Ahhoz, hogy a mikroorganizmusok le tudják bontani a rendelkezésükre álló szerves anyagokat megfelelő tápanyagokra van szükségük megfelelő arányban!

 

Melyek a legfontosabb tápanyagok?

A mikroorganizmusok munkájához – anyagcseréjéhez – két elem: a szén (C) és a nitrogén (N) nélkülözhetetlen. A mikroorganizmusok több szenet bontanak le, mint nitrogént, mert 25 egység szénre van szükségük 1 egység nitrogén értékesítéséhez. Ezért úgy állítsuk össze a nyersanyagokat, hogy a C:N aránya 25:1 legyen.

  Ebben az esetben ideálisak a lebomlás körülményei, tehát a komposztálás gyorsan végbemegy.

 

A szén és a nitrogén különböző arányban van jelen az egyes szerves anyagokban. A szalmában (búza, árpa) például kb.
100-szor annyi szén van, mint nitrogén.

 

Azt mondhatjuk, hogy általában minden ún. barna hulladékban (faág, gally, szalma stb.) sok szén van. Ezzel szemben a zöld, friss hulladékokban több a nitrogén és kevesebb a szén.

 

Mi történik, ha túl sok a nitrogén vagy túl kevés a szén?

Ekkor felbomlik az egyensúly, csökken a lebomlás sebessége. Éppen ezért kell törekedni a helyes C:N arány kialakítására!

Ezt úgy érheti el, hogy a zöld (főként konyhai) és barna (főként kerti vázanyagok) hulladékokat megfelelő arányban (3/4:1/4) keveri egymással.

–        Sok nitrogént (kevés szenet) tartalmaz: pl. gyümölcsök, zöldségfélék, fűnyiradék, virágok

–        Kiegyenlített C:N arány: lomb

–        Sok szenet (kevés nitrogént) tartalmaz és jó vázanyag: fák, gallyak, kezeletlen fa, faforgács

 

1.3.4.2  Ügyeljünk a szerkezetességre (struktúrára)!

A konyhai hulladékokhoz és fűnyiradékhoz mindig jó struktúrájú ún. vázanyagokat, pl. gallyakat, forgácsot kell hozzákeverni!

 

 

A vázanyagoknak azért van fontos szerepük, mert ezek biztosítják a komposzthalom/siló átszellőzését, megfelelő környezetet teremtve az ún. aerob mikroorganizmusoknak (melyek működésükhöz oxigént és levegőt igényelnek). Levegő hiányában az aerob baktériumok elpusztulnak, helyükbe anaerob, rothasztó baktériumok lépnek. A rothadást többek között kellemetlen szagok képződése kíséri.

 

A rothadási folyamatokat mindig próbálja meg elkerülni megfelelő vázanyagok hozzáadásával!

–        Vázanyagok: fanyesedék, gallyak, forgács

–        Rossz szerkezetű anyagok: zöldség- és gyümölcsmaradékok, tea- és kávézacc, friss fűnyiradék

 

1.3.4.3  Ügyeljen a megfelelő nedvességtartalomra!

Az érési folyamat szempontjából meghatározó szerepet tölt be a nedvességtartalom is. Ha túl száraz a komposzthalom/siló az gátolja a mikroorganizmusok aktivitását, ha túl nedves, rothadási folyamatok indulhatnak el.

 

Akkor ideális a nedvességtartalom, ha olyan a halom állaga, mint egy nedves szivacs: nem száraz, de nem is csöpög.

–        Sok nedvességet tartalmaz: fűnyiradék, zöldség- és gyümölcsmaradék, tea- és kávézacc

–        Kevés nedvességet tartalmaz: forgács, száraz fanyesedék

 

Ha nem fedi le a komposzthalmot/silót, sok csapadék hatására az esővíz telíti az üregeket, rothadás indul meg, a szivárgó víz a talaj mélyebb rétegeibe juthat, kimossa a tápanyagokat. Ezt elkerülendő, és a kiszáradást meggátolandó, célszerű lefedni a halmot/silót. Erre legalkalmasabb valamilyen filcszerű anyag, gallyak, lécek. Műanyag fóliát is használhatunk takarásra, de ez azért nem célszerű, mert a fólia alatt befüllednek a nyersanyagok.

 

1.3.4.4  Fontos a kémhatás (pH-érték)!

A komposztálás folyamata gyengén savas-gyengén lúgos kémhatás között zajlik le. Ha jól választja meg a konyhai és kerti hulladékok arányát, nincs szükség a kémhatás irányítására (meszezésre). A pH értéke a komposztálási folyamat során önmagától is lúgossá válik (de, ha túl sok savas kémhatású nyersanyagot, pl. tuja levelet, tölgyfalombot komposztál, célszerű meszezni).

1.3.4.5  A homogenitás!

Ahhoz, hogy a folyamatok gyorsabban végbemenjenek, szükséges, hogy a kiindulási anyagoknak közel azonos méretük legyen. Az a legkedvezőbb, ha a nyersanyagokat metszőolló, fejsze, esetleg valamely kisebb aprítógép segítségével kb. 2,5-5 cm-es nagyságúra vágja/aprítja fel.

 

Erre azért van szükség, mert minél nagyobb felület áll a mikroorganizmusok rendelkezésére, annál gyorsabban és hatékonyabban tudnak dolgozni. A nagyobb felület azért is fontos, mert elősegíti a halom/siló átszellőzését azáltal, hogy kisebb lesz a légellenállás, ezért a levegő könnyebben átjuthat rajta.

 

1.3.4.6  Figyeljen a komposzt halomba rakására!

Lehetőség szerint olyan komposztálót válasszon, amelyik közvetlenül a talajra helyezhető, vagy perforált aljú, biztosítva ezáltal az átjárhatóságot a talajlakó élőlények és a komposzt között.

Mielőtt felállítaná a komposztálót, célszerű a talajra először egy kb. 10 cm vastag fakéreg (mulcs), szalma vagy gallyakból álló réteget rakni, ez biztosítja majd az alsóbb rétegek átszellőzését. Erre az alsó rétegre váltakozva kell konyhai és kerti hulladékokat tenni.

Jobb eredményt érhet el, ha a rétegek közé néhány lapát földet, esetleg korábbról maradt komposztot szór. Ez azért hasznos, mert megköti az esetlegesen keletkező kellemetlen szagokat, és mert már eleve tartalmaz a lebontás szempontjából fontos mikroorganizmusokat, gilisztákat stb.

 

1.3.4.7 Forgassa át a komposztot!

Az anyagok bomlása és átalakulása következtében a komposzt térfogata csökken, összetömörödik. Ennek következtében a komposzt belsejéből kiszorulhat a levegő, kedvező feltételt teremtve a rothadási folyamatoknak. Mint már tudja, ezek a komposztálást károsan befolyásolják. Ahhoz, hogy ezt megakadályozza, legalább egyszer, de a 9-12 hónap alatt legalább 2-3-szor ajánlatos vasvillával/lapáttal átforgatni azt.

Az átforgatás az alábbi előnyökkel jár:

ü      Az érett és még éretlen részek összekeverednek,

ü      A külső rész (zóna) általában kiszáradt részei belülre (mag- vagy aktív érési zóna) kerülnek, ahol gyorsan korhadni kezdenek.

forrás: http://www.kvvm.hu/szakmai/hulladekgazd/komposzt.htm

Kert a lelke mindennek…

PERMETEZÉS

(Permetlé készítése)

Tisztában vagyok azzal, hogy a lakásban tartott dísznövények permetezéshez igen kevés permetlére, vagy a lombtrágyás vízre van szükség. Tudom, hogy a növényvédő szerek 10 vagy 20 literhez van, gyárilag kimérve, s ebből nehéz és körülményes kis mennyiségű permetléhez szükséges anyag kimérése, ahhoz, hogy tanácsolt %-os oldatú permetlé készüljön.

A folyékony vegyszer szükségletet, orvosi fecskendő, segítséggel mérhető ki. A fecskenők milliméteres lé mennyiségre kalibráltak. A tömény permetléből annyit adagol ki, amennyire szükség van.

A por alakú szert kimérése, felezési eljárással történhet: vagyis, a zacskóból, a növényvédő szert, egy kemény kartonra, vagy műanyaglapra kiöntésre kerül, s ezt követően szabályos kockaformára (– de lehet téglaformára is –) kerüljön kialakításra, és a vastagsága azonos legyen.

A kialakított formát, két egyenlő nagyságra osztja. Pl.: 5 dekás szerből ki kockázott halómból, két darab 2,5 dekás lesz, és így tovább kell tovább folytatni a felezést, mind addig, míg a kívánt mennyiséget el nem éri. Igénybe lehet venni vonalzót is, és ennek alapján lehet a halomból, szükséges mennyiséget kimérni.

Pl.: A vegyszer halom kocka formája, hossza és szélessége, vonalzó szerint, 5 cm, és a halomban lévő szer mennyisége 5 dekagramm. 1 dekányi mennyiség kell, akkor a kockából, 1 cm szélességet választ le. A leválasztott mennyiség 1 dekagramm lesz.

Ha 0,5 deka kell, akkor a leválasztott részt megfeleződik. A felesleges vegyszert, az eredeti csomagba visszaöntésre, és lezárásra kerüljön. Nagyon tanácsolom, hogy a visszakerült vegyszer megmaradt mennyiséget, a göngyölegére írja rá, mert a következő felhasználásakor tisztába legyen, hogy mennyi maradt, és ezt kell figyelembe venni, az újbóli felezési módszernél. (Máskülönben, a filmen is, nem egy estben lehet látni, hogy a kábítószeresek, így mérik ki a szükséges adagjukat! Milyen egyszerű, és ötletes eljárás, csak nem vesszük észre!)

Megjegyzem, a kimérést, ne lakótérben végezze, és felezéshez használt eszközök, mindig ezt a cél szolgálja, ne kerüljön a gyermek kezébe, vagy élelmiszerrel ne érintkezzen. Ilyen esetben is, be kell tartani a szerre vonatkozó óvórendszabályokat.

Most %-os oldat kiszámítására kerül sor.

Mértékegységek:

Por alakú szer:

1 kg =100 dekagramm =1000 gramm

10 dekagramm (0,1 kg) =100 gramm

1 dekagramm (0,01 kg) =10 gramm

Folyékony alakú szer:

1 liter = 10 deciliter = 100 centiliter = 1000 milliliter

1 deciliter (0,1 liter) = 10 centiliter = 100 milliliter

1 centiliter (0,01 liter) = 10 milliliter

%-os oldat számítás:

100 liter vízhez adok 1 litert (1000 millilitert), vagy 1 kg-ot (1000 grammot) = 1 %

100 liter vízhez adok 0,1 litert (100 millilitert), vagy 0,1 kg-ot (100 grammot) = 0,1 %

10 liter vízhez adok 0,1 litert (100 millilitert), vagy 0,1 kg-ot (100 grammot) = 1 %

10 liter vízhez adok 0,01 litert (10 millilitert), vagy 0,01 kg-ot (10 grammot) = 0,1 %

1 liter vízhez adok 0,01 litert (10 millilitert) vagy 0,01 kg-ot, (10 grammot) = 1 %

1 liter vízhez adok 0,001 litert (1 millilitert) vagy 0,001 kg-ot (1 gramm) = 0,1 %

0,1 liter = 1 deciliter

1 deciliter vízhez adok 0,001 litert, (1 millilitert) vagy 0,001 kg-ot (1 grammot) = 1%

1 deciliter vízhez adok 0,0001 litert, (0,1 millilitert) vagy 0,0001 kg-ot (0,1 grammot) = 0,1 %

Példa:

0,3 % -os oldatra, és 1 liter permetlére van szükség:

1000 ml (= 1liret vagy 10 deciliter) vízbe, 3 milliliter folyékony tömény növényvédő szer kerül, vagy 3 gramm por alakú.

A fenti példa alapján lehet kalkulálni, hogy 3 deciliter (300 milliliter) és 0,3 % -os permetlé kell a virágok permetezéshez, akkor 1 milliliter vagy 1 gramm (kerekítve) vegyszert kell írt módon kimérni.

A fentiekben közöltekkel lehet bármilyen %-ú, és szükséges mennyiségű permetlevet készíteni.

A leírt sorokkal, remélem, megkönnyítettem, a kis mennyiségű permetlé készítési eljárását.

Kardos Rezső

szaktanácsadó

Forrás: http://gazigazito.hu/?modul=oldal&tartalom=492101&

Kert a lelke mindennek…

Ápoljuk mulccsal a kertet

Sokszor irigyeljük a szomszéd kínosan gyommentes kertjét. Pedig nemcsak sokórányi kézi munkát spórolunk meg vele, de a talaj is hálás érte, ha a folytonos bolygatás helyett egyszerűen szerves anyaggal takarjuk.

A talajtakarásra használt anyagok összefoglaló neve a mulcs. Innen a tevékenység elnevezése: mulcsozás, mely a kertben, elsősorban a veteményesben végzendő feladataink közül az egyik legegyszerűbb és leghasznosabb feladat. Mulcsozás során a haszonnövényt körülvéve, a talaj felszínén szerves anyagot oszlatunk el. A leggyakrabban használt talajtakarók a fűnyesedék, a szalma és a fakéreg.

A talajtakarás előnyei

1. Megőrzi a talaj nedvességtartalmát, tehát csökkentheti a szükséges öntözések számát.

2. Visszaszorítja a gyomok növekedését.

3. Felfogja az esővizet, tompítja annak erodáló hatását.

4. Megakadályozza a termés sárral való befröcskölését. Ez a hatás különösen előnyös az alacsonyan termő eper esetében.

5. Szabályozza a talaj hőmérsékletét: megakadályozza a túlzott lehűlést és felmelegedést. Ennek a kora nyári és őszi fagyoknál lehet jelentősége.

6. Megkönnyíti a veteményesben való közlekedést. Nagyobb esők után sem lesz számottevő sár.

7. Díszít. Veteményesünk egy-egy friss mulcsozás után gondozott külsőt ölt. A rövid távú előnyök után feltétlenül meg kell említenünk a talajtakarás h osszabb idő alatt jelentkező kedvező hatásait is; nevezetesen a talaj állapotának javítását. A takarásra használt szerves anyagok lebomlásuk során szerves anyaggal gazdagítják, s egyúttal lazítják a talajt. Ennek következtében fejlődik a gyökerek növekedése, javul a talaj vízáteresztő és -befogadó képessége. Megnő a talaj szervesanyag-tartalma, s ez elősegíti a giliszták és más hasznos, a lebontási folyamatokban részt vevő szervezetek felszaporodását.

A takaróanyag kiválasztása

TAKARÓANYAGÉRT NEM KELL feltétlenül a szomszédba vagy a boltba mennünk! Veteményeskertünk talajának takarására kiválóan alkalmas a levágott fű, a komposzt, a lehullott falevél, akár a tűlevél is; vagy ezek keveréke ? aprítással vagy anélkül. Gazdaboltokban, nagyobb áruházakban könnyen beszerezhető a válogatott fakéreg, mely tetszetősségénél fogva elsősorban díszkertekben, virágágyásokban használatos. Lakókörnyezetünk közelében egyéb mulcsforrás is akadhat: szalma, széna, vagy éppen felaprított kukoricacsutka.

A takaróanyagok

Fűnyesedék
Az összevágott, késő délután lenyírt füvet frissen terítsük el, viszonylag vékony rétegben. A vastag réteg ugyanis lemezesedhet; a hirtelen bomlás miatt felforrósodhat és könnyen kellemetlen szagúvá válhat.
Komposzt
Legjobb a saját készítésű. A talaj szervesanyag- tartalmát és morzsalékos szerkezetét az összes anyag közül a leginkább ez javítja. A területet viszont kevéssé védi a sárképződéstől.
Falevél
A friss falevél növekedést gátló anyagot tartalmazhat. Kijuttatás előtt célszerű egy télen át, fűvel keverten komposztálni. Kiváló vízáteresztést és laza szerkezetet biztosít a talajnak.
Tűlevél
Lebomlásakor savas anyagok keletkeznek. Jó rododendron és áfonya esetében.
Fakéreg
Tetszetős és könnyen beszerezhető. Lassú lebomlása miatt a legtartósabb takarást biztosítja, a talajélet fellendítésében játszott szerepe viszont csak igen hosszú távon mutatkozik meg. Enyhén savas hatású lehet.
Szalma, széna, kukoricacsutka
Sármentesen tartják a veteményest. A fűfélék révén viszont gyommagvakat juthatnak a növények közé.

A mulcsozás gyakorlata

DÖNTSÜK EL, melyik anyag a legmegfelelőbb kertünkben. Vásárolt mulcs esetén a takarandó felületet megszorozva a rétegvastagsággal megkapjuk a térfogatértéket.

A takarás kijuttatása előtt tegyük gyommentessé a területet. A kívánt vastagságban, minél egyenletesebben szórjuk ki a mulcsot. Soha ne halmozzunk fel mulcskupacot a növény szára közelében: a túlságosan nedves mikroklímában ugyanis rothasztó mikroorganizmusok szaporodhatnak fel!

A mulcsréteg az idő haladtával lebomlik, szervesül. Eltávolítani, felszedni és külön komposztálni felesleges. A tenyészidőszak során viszont szükség lehet az újrapótlásra. Ilyenkor ismét gyomláljunk, és terítsünk újabb réteget a lebomlóban levő réteg fölé. Végül élvezzük sármentes, szerves anyagban gazdagodó, egészséges kertünk látványát.

Forrás: www.haszon.hu

Kert a lelke mindennek!

A faültetés helyes módja

 

Az ültetés módja kihat a fák teljes élettartamára, és azt alapjaiban határozza meg. A faültetésnek gyakran nem tulajdonítanak kellő jelentőséget: a szakértelem és az ültetésnél mutatott gondosság hiánya a jövőben a fák gyenge létállapotához vezet; rosszabbul fejlődnek és több ápolást igényelnek. 

A fa ültetése több lépést foglal magában, melyek mindegyike számos hibalehetőséget hordoz magában; nem megfelelő fafajta választása, rosszabb minőségű növény, kedvezőtlen szezon vagy időjárási körülmények, kárt okozó szállátás, túl kicsi ültető gödör, nem megfelelő szubsztrát (tápanyag), rossz ültetési magasság, nem megfelelő törzsvédelem, kedvezőtlen karózás, rossz koronametszés, fiatal fa ápolásának hiánya, alkalmatlan növények választása a fa alatt elhelyezkedő terület beültetéséhez (Unterpflanzung). Minden egyes hibaforrás a fiatal

fa fejlődési potenciálját csökkenti; a következmények a következők lehetnek (akár mindegyik): az anyagcserezavarral együtt járó fokozottabb érzékenység a betegségekre és kórokozókra, a korai elöregedés vagy a mechanikus sérülések okozta magasabb törési rizikó.  

Nem törvényszerű, hogy a fiatal fák csakhamar több gondot, mint örömöt szereznek. Ennek feltétele az, hogy az ültetés cselekedetének életfontosságú jelentőséget tulajdonítsanak, és az egyes munkafolyamatokat kell ő gondossággal végezzék el.

 

A fafajta megválasztása

A tényleges ültetést a fafajta megválasztása előzi meg. A leggondosabb munkavégzés se használ semmit, ha a helyszín a kiválasztott fafajta igényeinek egyáltalán nem felel meg. Különösképpen figyelembe kell venni a vízellátottságot, a talaj pH-ját (meszes vagy mészben szegény mivoltát). Figyelni kell a munkagépek talajtömörítő hatására a gyökérzóna felett, illetve a fűtrágyázás okozta negatív hatásokra (túlzott tápanyagbevitel). Mindenekelőtt amit a leginkább figyelembe kell venni, az a fa térigénye a már kifejlődött koronanagysággal együtt.

A növény kiválasztása 

Alapvetően érvényes az a tény, hogy a fiatalabb fák az új helyszínhez gyorsabban és jobban hozzászoknak, mint a nagyobb méretűek. A kisebb fák erőteljesebb növekedése gyakran néhány éven  belül kompenzálja a kezdeti méretüket (vagyis behozzák a kezdetleges hátrányukat).

A kiválasztásnál különösen arra kell figyelni, hogy a gyökérzet és az ágak sértetlen állapotban legyenek. Az ágak metszési helyei kicsik legyenek (átmérőben legfeljebb a törzskerület egynegyede ugyanabban a magasságban)…és körös-körül egyenletes vastagságot kell mutatnia.

Amennyiben a törzs a napsugárzás elleni védelem miatt  jutakötéssel körül van tekerve, ezt megvizsgálás céljából el kell távolítani, hiszen az ember nem fog zsákba macskát vásárolni.

Cserépben vagy műanyagzsákban található konténernövények esetén nem szabad az erősebb gyökereknek csavarodnia. A gyökereknek a törzstől sugárszerűen kell  elhelyezkedniük, hogy a gyökérzet a jövőben nagy földterületet tudjon hasznosítani, és a felnövekvő fának jó stabilitást tudjon adni. 

Növény szállítása és ideiglenes tárolás

Magától értetődő, hogy a szállítás és az ültetés során nem szabad, hogy a fa egyes részei megsérüljenek, meghajoljanak, eltörjenek, avagy leszakadjanak. A törzs erős szorítását is el kell kerülni. A fiatal fák kérge nagyon érzékeny a nyomásra, és tavasszal még inkább, amikor a fa nedvkeringése beindul. A fa kikötését csúszás biztosan, de alápárnázottan kell megoldani. 

Ha egy fiatal fát a kiültetése előtt átmenetileg tárolni kell, akkor a gyökérbojt nedvességtartalmának állandó szinten tartása elengedhetetlen. Az árnyékolás nem csak a vízszükségletet csökkenti, hanem a gyökérbojt is kevésbé hevül fel. 

Az ültetési helyszín és az ültetés előkészítése

 Az ültetési helyszín előkészítésére igaz az alábbi állítás: minél nehezebbek a helyszíni körülmények, vagy minél nehezebb szerkezetű a talaj, annál nagyobbnak kell lennie az ültető gödörnek. Természetes, jó szerkezetű talajviszonyok mellett az ültető gödör méretének a gyökérbojt szélességének és magasságának legalább a kétszeresét kell kitennie. A virágcserép effektus elkerülése végett,mely a fának az ültető gödörből a környezetbe történő hirtelen áthelyeződését jelenti, optimális esetben lépcsőzetesen kell a szubsztrátkeveréket az ültető gödörben elhelyezni (a mélyére a szerkezetben gazdag keveréket kell tenni, majd erre kerülhet egy átmeneti zónának megfelelő a rákerülő talajhoz). 

A földlabdáról (gyökérbojtról) a csomagolást (köpenyt) még akkor is le kell venni, ha az komposztálható. Már önmagában a bomló, komposztálható anyag lassítja a vízelosztást, gyakran a kívántnál lassabban bomlik le, ezáltal akadályozza a gyökérzet gyors fejlődését. 

A sérült gyökereket éles ollóval, vagy a megfelelő vágóeszközzel el kell távolítani; a (meghajlott) gyökereket sugár irányba ki kell egyenesíteni mind addig, amíg még kellően elasztikusak, és nem repednek meg. A gyökérbojtot az ültetés előtt teljes mértékben át kell nedvesíteni.

Ültetés és a velejáró intézkedések

Feltétlenül be kell tartani az ültetési magasságot, melynek az eredeti talajszinttel kell megegyeznie. A túl mélyre történő ültetés sajnos mind a mai napig hibaforrás! A széles körben elterjedt nézetekkel szemben bizonyos gyökérrészeknek (Wurzelanläufe) a talajfelszínen kell futniuk. (Itt természetesen arra is kell figyelni, hogy a lazán feltöltött szubsztrát az öntözést követően jelentősen összeesik.) Ha a gyökérnyak (Stammfuss) megsüllyed a talajban, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a hajszálgyökerek oxigénhiányban fognak szenvedni, rothadásra hajlamosak lesznek, vagy meg is fulladhatnak, amivel a vízfelvételt és ezzel a teljes fafejlődést hátráltatják, vagy megakadályozzák. Öntözőperem kialakítása a kezdeti stádiumban megkönnyítheti az öntözést. 

A gyökérzet gyors fejlődése érdekében a fát karók segítségével nyugalmi helyzetbe kell hozni. A törzsnek azonban tudnia kell enyhén lengedeznie a szélben, hogy a vastagsági növekedése és a teherbíró képessége tartsa az iramot a gyorsan növekvő koronával. A csak egy karóhoz történő merev rögzítés (kötözés) ezért kifejezetten kedvezőtlen; erre rájön még a súrlódás és az egymásba növés veszélye is. A rögzítéshez semmi esetre sem szabad drótot használni, még akkor se, ha a fa törzsénél gumitömlővel (kerti slag) védjük a kérget; mert az a fiatal törzset elszorítja. Az optimális rögzítés három karóval, karónként széles hevederekkel és laza hurkolással történik, mely a vékony törzsingadozását korlátok közé szorítja, de nem akadályozza meg teljesen. Így a fácska egyik karónak sem tud nekiütődni, és a törzs se lesz elszorítva.

Az alakító metszések végzését lehetőleg a kiültetést követő második évben kell elkezdeni (iskolázott fák esetén), hogy a frissen elültetett fát ne tegyük ki további stresszhatásnak. Mivel a fa védekező mechanizmusa a vegetációs periódusban aktiválódik, a metszéseket a fa lombos állapotában kell végezni. Egyáltalán nem állja meg azon a mai napig is széles körökben elterjedt indoklás a helyét, hogy a fán „korrigáló metszést” kell végezni, ami a koronatérfogat és a gyökértérfogat kiegyenlítését szolgálja. Ha a fiatal fa arra van kényszerítve, hogy a gyökérzetveszteség következtében a koronájának egy részét is eltávolítsák, akkor az ültetés rosszul lett végezve; és ha még erre is kerülne a sor, akkor sem tudná előre senki megmondani, hogy melyik koronarészt milyen terjedelemben kell eltávolítani. Nem szabad elfelejteni az intenzív napsugárzás elleni törzsvédelmet sem, annál is inkább, mivel hogy az elültetett facsemete az érzékeny kérgével többé már nem a sűrű, önmagukat is árnyékoló faiskolai sorokban áll. A jutakötések agyagbevonattal vagy anélkül nem igen alkalmasak a sugárzás elleni védelemre, mivel hogy a kötés alatt elhelyezkedő kéregszövetek ezen kötések ellenére is felhevülnek. Bambuszgyékényt kell előnyben részesíteni, melyet lazán a törzs köré lehet csavarni.

faultetes.

Ültetést követő ápolás (Faültetés utógondozása)

Az ültetést követően a fákat lombos állapotukban rendszeresen öntözni kell, és annál tovább, minél inkább nagyobb méretben lettek elültetve, vagy minél inkább nehezebbek a helyszíni körülmények. A kora tavaszi ültetések leginkább az első évben sokkal jelentősebb gondozást igényelnek, mivel a gyökérzet intenzív növekedése jóval a tényleges növekedési periódus előtt zajlik, így aztán tavaszi ültetés esetén sokszor el is marad. (Ezért az őszi ültetés sokkal szerencsésebb, mert a fának a gyökeresedésre ideje van.) 

A frissen ültetett fákat nem szabad megtrágyázni. A feltöltésre kerülő szubsztrát elegendő tápanyagot tartalmaz. Továbbá a növekedési stádiumban mindenekelőtt a gyökérzet megerősödése, és növekvése a legfontosabb, ezzel szemben a nitrogénben gazdag trágyák a hajtások növekedését serkentik, a gyökérzetét azonban inkább gátolják. 

Az ültetést követő gondozáshoz hozzá tartozik a kötések rendszeres vizsgálata is. Az utógondozási fázis legkorábban akkor tekinthető lezártnak, amikor a karók az ültetést követő harmadik évben eltávolításra kerülnek.